English version 
Kreativitás
Miért és hogyan, hol és mire használják az adott eljárást, elméletet?
A kreativitástesztek az ötletességet, eredetiséget, rugalmas gondolkodást próbálják mérni, a feltett kérdéseknek nincs egyetlen helyes megoldása, nyitott végűek. A szokatlan használat tesztben az adott válaszok száma az ember gondolatainak gazdagságát mutatja. A válaszokat originalitás szerint is értékelhetjük, mely a válasz ritkaságának értékét mutatja, míg a válaszok különbözősége (hány különböző fogalmi területről származnak) a gondolkodás rugalmasságát, hajlékonyságát jelzi. Az intelligencia és a kreativitás között csak az alacsony IQ tartományokban van korreláció, de nagyjából 115-120-as IQ értéktől a kettő egymástól teljesen független lesz. Problémamegoldás során a kreativitásnak főleg a hipotézisalkotásban és a megoldási próbálkozásokban van nagy szerepe. A kreatív emberek jobban hozzáférnek meglevő ismereteikhez a vizsgálatok eredményei szerint, nagyobb az intuitív érzékenységük.
Hogyan működik?
Jó néhány pszichológus, nevelő és filozófus próbált általánosan elfogadható definíciót adni a kreativitásra. George Prince 1972-es, A kreativitás gyakorlata című könyvében például a következőképpen fogalmaz: "Önhatalmú harmónia, váratlan elképedés, szokványossá tett releváció, ismerős meglepetés, gavallér önzés, nemvárt bizonyosság, formálható makacsság, életbevágóan fontos trivialitás, fegyelmezett szabadság, mámorító rendületlenség, ismétlődő bevezetés, nehéz élvezet, bejósolható szerencsejáték, tiszavirág-életű szilárdság, egységesítő különbség, a követelőző kielégültség, csodaszerű elvárás, megszokott ámulat."
Mik a módszer erősségei és gyengeségei?
Alapkérdés, hogy fejleszthető-e a kreatív gondolkodás. Torrance következtetése szerint „bizonyítottnak látszik, hogy a tanítás megváltoztatja a kreativitást”. Azok a megközelítések tűnnek a legsikeresebbnek, amelyek mind a kognitív, mind az emocionális működést bevonják, megfelelő strukúrát és motivációs keretet biztosítanak, és lehetőséget adnak a bevonódásra, gyakorlatra és az interakcióra. A motiváló és facilitáló feltételek vitatatlanul változást okoznak a kreatív működésben, de a legnagyobb és leginkább bejósolható különbséget a tudatos képzés hozza létre. Sanders és Sanders a Kreativitás tanítása metaforákkal című könyvében leírja az agyféltekei specializálódást; valamint, hogy miként segítik a mindkét agyféltekét használó oktatási stratégiák a kreativitást. Szerintük a bal agyfélteke főleg a logikai, analitikus és verbális tevékenységekkel foglalkozik, ez az agyfél kontrollálja a nyelvet, a megismerést és az időérzéket a legtöbb embernél. A jobb félteke ezzel szemben intuitív, fogalmi és nonverbális a térbeli kapcsolatokat, az intuitív gondolkodást és a képzeletet irányítja. Az olyan rendszerek, amelyek túlzottan nagy hangsúlyt fektetnek a tényekre, részletekre, memóriára, és előre meghatározott válaszokra; bal agyféltekei dominanciát erősítenek, amely a jobb féltekei kreativitás és fogalmi képesség fejlődésének hiányát eredményezheti. (Sok tudós az Egyesült Államokban és Japánban úgy véli, a japán oktatási rendszer ezzel a szemléletmóddal működik.) Az irodalom számos oktatási stratégiát is javasol a kreativitás fokozására, amelyek nem kötődnek közvetlenül a jobb/bal agyfélteke kérdéséhez.
Mik a megvalósítás lépései?
Arthur Koestler úgy értelmezi a kreativitást, hogy az „A korábban össze nem függő struktúrák kombinációja úgy, hogy a keletkező egészből többet nyerj, mint amit beletettél.” Clark Moustakas szerint „A kreativitás absztrakció, mely csak egy sajátos, egyedülálló relációban ölt konkrét tormát A fa ágai szabadon terjeszkednek, fenntartva alapidentitását, esszenciális különlegességét színében, formájában, mintázatában. Kontrasztként állnak ezek szemben a törzs rögzített természetével. Mégsem látunk fát, amelynél ne vennénk észre ezen alapvető harmóniát, teljességet és egységet. (A kreativitás, mint a faág, csak a nagyobb rendszer viszonylatában hordoz értelmet.)” Carl Sagan azt mondja, hogy „A pusztán kritikus gondolkodás az új minták utáni kutatás nélkül steril és kudarcra ítélt. Komplex problémamegoldás változó körülmények között mindkét agyfélteke aktivitását igényli: a jövőbe vezető út a corpus callosumon keresztül vezet".
J. P. Guilford úgy definiálja a kreativitást, hogy az „divergens gondolkodás a problémamegoldásban”. Pszichometriai szemszögből ez az értelmezés a legvilágosabb. Guilford a divergens gondolkodást „különböző irányokban való gondolkodás”-ként definiálta. (Az intelligenciatesztek a konvergens gondolkodást mérik, amely a lehetőségek széles körének folyamatos szűkítésével közelít az egyetlen helyes eredményhez, mint a barkochba játékban. A divergens gondolkodás ezzel szemben arra tesz képessé, hogy az asszociációk útján újabb és újabb lehetőségekhez jussunk el.)
Kidolgozott egy kocka-modellt a kreativitás tanulmányozására, mely három fő komponensből áll:
- 1. művelet (alkalmazott eljárás)
- 2. tartalom (az intellektuális faktorban benne foglalt anyag)
- 3. produktum. Ez a három képezi a kocka 3 dimenzióját (tengelyét).
Az ezeken belüli csoportok:
- 1. Művelet:
- a) megismerés (felismerés, újrafelfedezés),
- b) emlékezés (ismert anyag megtartása),
- c) divergens gondolkodás (szerteágazó gondolatok, változatosság, felfedezés),
- d) konvergens gondolkodás (szerzett információkból egyetlen jó válasz),
- e) értékelés (helyesség, adekvátság megítélése).
- 2. Tartalom:
- a) figurális (érzékszerveink által közvetített konkrét anyag),
- b) szimbolikus (konvencionális jelek, amelyek általában átfogó rendszerekké szerveződnek),
- c) szemantikus (verbális kifejezések és jelentések),
- d) viselkedéses (elméleti megfontolásból van jelen –„szociális intelligencia”).
3. Produktum:
- a) egység,
- b) osztály,
- c) viszony,
- d) rendszer,
- e) transzformáció (átalakulás),
- f) implikáció.
Guilford és később Torrance legalább tíz kreatív képességet gyűjtöttek össze, melyek feltételezésük szerint a kreativitás struktúráját alkotják.
- 1. Szenzivitás: Problémára való érzékenység. A kreatív egyének meglátnak olyan problémákat, amelyeket a nem kreatívak nem látnak.
- 2. Fluencia: Asszociációs „gazdagság”, azaz a kreatív emberek nagyszámú ötletet találnak ki.
- 3. Eredetiség: A kreatív gondolkodás fontos sajátossága, hogy új, szokatlan, innovatív ötletek révén eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat tud adni a problémákra. (Ezt a képességet méri a távoli asszociációk, találó és "nem találó" cím feladat)
- 4. Rugalmasság: A kreatív emberek változatos megközelítésmódokat alkalmaznak, és különböző ötleteket tudnak létrehozni.
- 5. Szintetizálás: A kreatív emberek nagyobb és teljesebb gondolati körökbe rendezik gondolataikat.
- 6. Elaboráció: A kreatív emberek képesek a részletek kitöltésére. Adott információk alapján struktúrát építenek fel (amikor az ötlet tervvé alakul, akkor van szükség kreatív gondolkodásra).
- 7. Analízis: A kreatív emberek lebontják a „szimbolikus struktúrákat", hogy újakat alkossanak.
- 8. Újradefiniálás: A kreatív emberek a szokásos módtól eltérően interpretálják vagy észlelik a tárgyakat és egészen új célokra használják fel.
- 9. Komplexitás: A kreatív emberek sok, egymással összefüggő gondolattal tudnak dolgozni.
- 10. Értékelés: A kreatív emberek könnyen meghatározzák az új ötletek értékét.
Ezekhez további két kulcsfogalmat társíthatunk.
-
- Elágazó (hálózatos) gondolkodás: A vertikális gondolkodás a fogalmakat hierarchikusan rendezi el, és az egyik fogalomtól a másikig, az egyik gondolattól a másikig ezeken a hierarchikus pályákon át jutunk el. A tartalmi hierarchiának meg nem felelő fogalmi kapcsolatok könnyen elsatnyulhatnak. Az elágazó gondolkodás ezzel szemben asszociatív hálózatokat alkot, egy-egy fogalomtól sokféle út vezet a másikig.
- Hipotézisalkotó gondolkodás: Míg a hipotézisek ellenőrzéséhez konvergens gondolkodásra van szükség, addig a hipotézisek felállításához intuíción alapuló ötletekre. A kreatív gondolkodásnak ez a meghatározása tehát az alkotó intuíciót állítja a középpontba.
Jellemző, hogy a kreativitás legtöbb meghatározása komplementer viszonyt feltételez az intelligencia és a kreativitás között, az elméletalkotók szívesen használnak fogalompárokat, amelyek egyik tagja az intelligenciához, míg a másik a kreativitáshoz kötődik. Guilfordnál is összekapcsolódik a kreativitás és az intelligencia, mivel szerinte a kreativitás problémamegoldást jelent, ill. a problémamegoldás maga egy kreatív tevékenység, azaz. Pl. az általa meghatározott intellektuális műveletek közül a divergens és konvergens gondolkodás során a rendelkezésre álló információkból új információkat alkotunk.
A kreatív gondolkozás fázisai;
- 1. Előkészítés; A probléma megfogalmazása nélkül nem lehet feltenni a kérdéseket az intuitív énünknek. E nélkül olyan a gondolat, mint a cél nélküli hajó a tengeren, amelyik csak ide oda csapódik, de soha nem ér célba.- A probléma lehető legpontosabb megfogalmazása
- 2. Adatgyűjtés; Az adatgyűjtés fázisában a kreatív egyén mindenfajta tapasztalatot és ismeretet felvesz anélkül, hogy azokat előzőleg megvizsgálná, anélkül, hogy mérlegelné, mi lehet fontos és mi nem. A kevésbé kreatív ember azonnal sztereotípiák szerint kategorizál. - A lehető legtöbb információ begyűjtése a témáról
- 3. Inkubációs; Az inkubációs (lappangási) fázis a probléma nem tudatos mérlegelését foglalja magába. Ez a szakasz az egyén számára nyugtalan, frusztrációkkal terhes időszak, amelyben jelentős frusztrációs toleranciára van szükség. Woodworth és Schlossberg ezt a szakaszt a problémától való eltávolodás időszakának nevezte. – Foglalkozz mással, az ismeretek a tudatalattiban átstrukturálódnak!
- 4. Illuminációs; Az illuminációs (belátási) fázist az „aha” vagy a „heuréka” élmény jellemzi. Ez teljesen önkénytelen mozzanat, melyben az előző szakasz anyaga világos, értelmes felismeréssé alakul át, mely hirtelen bukkan fel. A kreativitás nélküli egyén a belátás fázisához sokkal nehezebben jut el, mert tapasztalatai merev, sztereotip kategóriákba rendeződnek. - Őrült megoldások" bevillanása az intuitív térből - azonnal le kell jegyezni, mert eltűnhet, mint az álom
- 5. Verifikációs; A verifikációs (igazolási) fázisban az új felismerést ellenőrizzük, kipróbáljuk, és egészen addig alakítjuk, amíg meg nem felel a külvilágnak. Ebben a szakaszban jelentkezik a legnehezebb feladat, hogy a szubjektív felismeréseket objektív formákká alakítsuk. - Az ötletet "ki kell csomagolni", a problémára vetítve kidolgozni és leellenőrizni.
További információk
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges