Milyen legyen a munkavállaló?

„A jó munka dicséri a mestert” – tartja a mondás, vagyis a jól végzett munka dicsőség. Dicsőség a „mestert”, dolgozót alkalmazó munkáltatónak és dicsőség magának a dolgozónak is. Így volt ez, így van ez, évszázadok óta. Ez a fajta dicsőség a hajtóereje a jól működő kis- és nagyvállalkozásoknak. Ez az oka, hogy jól megfér egymással főnök és beosztott, cégvezető és alkalmazott. Mert egy a cél: minél eredményesebb legyen a vállalkozás. S ha a jó „mestert” a jó főnök megbecsüli, tartós is lehet ez a fajta alá-, fölérendeltség.
 
De felmerül a kérdés: milyennek kell lennie a munkavállalónak, milyen szabályokat kell betartania, hogy – azon túl, hogy nap, mint nap teszi a dolgát, vagyis DOLGOZIK – „mesterré”, jól dolgozó alkalmazottá válhasson? A kézenfekvő, klasszikus elvárásokat egy termelőüzemben könnyűszerrel meg lehet határozni, ezek ellenőrizhetők. A probléma ott van, hogy ma már a munkakörök többsége nem ilyen. Nem elég csak dolgozni! A csak dolgozni tudó munkavállalók bárhol és bármikor elégtelenné válhatnak! Számos egyéb klasszikus elvárás van a munkavállalóval szemben, aminek jó, ha megfelel, hogy hosszú távon is megmaradhasson a munkahelye. Van, amit jó, ha megtesz, s van amit (amiket) nem illik, nem érdemes megtennie. Utóbbira csak két példa: ne szóljon bele a cég vezetésébe, ne szervezkedjen.
 
Mindezeknek a klasszikus elvárásoknak – a vezetőihez való lojalitás, szabálykövetés – a teljesítése azonban ma már kevés a munkavállaló biztonságához. A változó, válságokkal terhes gazdasági környezetben ugyanis a legtöbb cégnél már életre hívott változásmenedzsment elvárásainak is meg kell tudni felelni. A cégek sikere érdekében tehát már ma sem elég a munkavállalónak csak dolgoznia.